Az életmódváltás a szürke hétköznapokban is számtalan kihívást tartogat, hát még az ünnepek alatt. Több, mint négy évnyi diétázással a hátam mögött, jelenleg is nehezemre esik nemet mondani, ha kínálnak. Ez egyrészről annak köszönhető, hogy a szüleim illedelmességre neveltek, másrészről annak, hogy középső gyerek vagyok, így örökös kényszert érzek arra, hogy mások kedvére tegyek, harmadszor pedig annak, hogy imádok jókat enni. ;)

Mivel nagyon kellemetlen következményei vannak, vagy legalábbis lehetnek, annak, ha többet és/vagy olyat eszek, amit nem lenne szabad, már tudok nemet mondani, de most is keserű ízt hagy a számban. Tudom, hogy sokan vannak, akik nem akarnak nemet mondani egyetlen ínycsiklandozó karácsonyi falatra sem*, de olyanok is, akik szeretnének, csak nem tudnak.

Az ünnep nekem is szent és sérthetetlen. Ilyenkor én is kicsit lazább vagyok magammal, néhány napig mellőzőm az edzést, a diétámat viszont rendületlenül tartom. Számomra a karácsony a családról, a velük töltött időről, és nem arról szól, hogy degeszre zabálom magamat. Amikor arra gondolok, hogy mi hiányzik a gyerekkorom karácsonyaiból, soha nem az jut eszembe, hogy már nem tömhetem magam tele. Az illatok hiányoznak, a zsörtölődés, hogy már megint nagyon vastag a fa törzse, a testvéreimmel való "veszekedések", hogy ki teszi fel az első és az utolsó díszt a fára, és a nagyapám.

Töltsük szeretetben és békében a karácsonyt, figyeljünk egymásra, illetve arra, ami a szeretteinknek fontos, még akkor is, ha azt nem értjük. Szeressük és tiszteljük a másikat annyira, hogy hagyjuk neki eldönteni, hogy meg kívánja-e szegni a diétáját, és ha igen, akkor mikor, milyen és mennyi étellel. Legyen annyira fontos a családtagunk, barátunk, hogy nem hozzuk kellemetlen helyzetbe, nem teszünk fel provokatív kérdéseket, nem húzgáljuk a szánkat, ha nem kér még egy szelet süteményt, és nem zsaroljuk érzelmileg.

A fentiekre tekintettel - minden betegség okán vagy saját elhatározásból diétázó nevében - szeretném kérni a  családtagokat, hozzátartozókat és barátokat, hogy az alábbi, illetve a hozzájuk hasonló megjegyzéseket, kérdéseket inkább mellőzzék:

"Egyél (még), ...

1. ... mégiscsak karácsony van.

2. ... majd az ünnepek után folytatod.

3. ... különben megsértődök.

4. ... ebben alig van cukor.

5. ... egytől nem lesz bajod.

6. ... nemsokára úgyis újév.

7. ... csak a kedvemért.

8. ... ennyi biztos belefér.

9. ... ne légy olyan szigorú magaddal.

10. ... különben itt marad rajtam.

+1 Mi történik, ha rendesen eszel?"

A szeretetnek nem az fokmérője, hogy mennyi töltött káposztát, mézeskalácsot, beiglit stb. eszünk meg.

 Nagyon kellemes és boldog ünnepeket kívánok! :) 

 * Nincs ezzel semmi gond, csak saját döntés és ne külső kényszer legyen.