Nem is olyan régen a 160gramm.hu szerzője egy számomra rendkívül inspiráló bejegyzést tett közzé (itt) arról a 101 dologról, amelyet 1001 nap alatt szeretne teljesíteni. Rögtön tollat ragadtam, és elkezdtem írni a sajátomat (itt). A listám 89. pontjában a következő szerepel: “Személyesen találkozni Lupui Izával”. Ennek a pontnak a teljesítésére - vagy inkább teljesülésére - Izának köszönhetően nem kellett sokáig várni.
Ugyanis 2017. november 19-én - 6 bloggertársammal együtt - részt vehettem egy Iza által tartott tréningen. Az utóbbi idő egyik legjobb napja volt az a vasárnap. Ezúton is hálásan köszönöm Izának és a tréning többi résztvevőjének, hogy megosztották velem az idejüket, a gondolataikat, az érzéseiket és türelmesen végighallgattak.
Több, jól átgondolt feladaton keresztül nagyon sok mindent megtudhattam a többiekről és – amire nekem nagyon nagy szükségem volt – magamról. A nap végén – többek a között – az alábbi tartalmú “kofferrel” tértem haza:
- Én is jó vagyok valamiben!
Mindig azt szoktam mondani, hogy azért merek másokat kritizálni, mert tisztában vagyok a saját hibáimmal. Azt viszont addig a napig nem tudtam, hogy az erényeimmel más a helyzet. Ugyanis nem keveset kellett törnöm a fejemet, hogy összeszedjek néhány dolgot, amiben jó vagyok. Pedig, mint kiderül, nem kevés dologban jeleskedek, csak valahogy azok nem voltak számomra olyan nyilvánvalóak. Remekül megy például a lemondás, az alkalmazkodás, a futás, és kitartó vagyok (tudnám még sorolni, de inkább nem fényezem magam:D)! Ezek tudatosítása nagy önbizalommal tölt/töltött el!
- Nem vagyok egyedül!
Szerintem mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb, ezért nem szokásom mások problémáit degradálni. Viszont rosszabb napokon gyakran érzem úgy, hogy senki nem ért meg, és senki még csak el sem tudja képzelni, hogy milyen nehéz az én keresztem. Annak a felismerése, hogy mások is vannak, akik ugyanolyan vagy legalábbis nagyon hasonló problémával küzdenek, mint én, nagyon meleg érzést és megnyugvást keltett bennem.
- Több időt kell szánnom magamra!
Az egyik legnehezebb dolog számomra az, hogy időt szánjak magamra. Ezt korábban is tudtam, viszont azt nem, hogy ez bánt is. A tréningnek köszönhetően fogalmazódott meg bennem, hogy az életemnek - hasonlóan az IR-esek életmódjához – 3 állandó +1 opcionális pillére van: a családom, a munkám, az egészségem, plusz opcionálisam én magam. A gyógyuláshoz vezető út első lépése szerintem a felismerés, mert csak ezután van lehetőség érdemben tenni az ellen, ami "fáj". Jelentem felismertem és tudatosítottam is a problémát!
- “Ha fontos, csináld mindennap, ha nem fontos, hagyd el egészen!”
Sokakhoz hasonlóan én is folyton időhiánnyal küzdök. Arra a kérdésre, hogy ha bármin változtathatnék, akkor mi lenne az, a következőt feleltem: “Egy nap 36 órából álljon!”. Sajnos ez a kívánságom valószínűleg nem fog teljesülni, így be kellett látnom, hogy újra kell gondolnom a feladataimat, szelektálnom és priorizálnom kell.
- Meg kell hallani másokat!
Sajnos nagyon szeretem hallatni a hangomat, általában mindenre van egy jó sztorim és/vagy véleményem. Ez sokszor nagyon jól jön, viszont gyakran előfordul, hogy nem figyelek másokra annyira, mint kellene, azaz nem vagyok teljesen jelen a beszélgetésben. Mivel már ért némi kritika ezen a téren, így ez a nap remek lehetőség volt annak a gyakorlására is, hogy csöndben, figyelemesen végighallgassak másokat. Arra jöttem rá, hogy nem elég másokat meghallgatni, meg is kell hallani őket.
Oldalakat tudnék még írni, mert annyira fantasztikus volt. De a kevesebb több alapon, most itt lezárnám azzal, hogy akinek van rá lehetősége vegyen részt ilyen tréningen, mert:
- tanulhatsz magadról,
- érdemi időt szánhatsz magadra, az érzéseidre, a gondolataidra,
- tanulhatsz másoktól,
- új embereket ismerhetsz meg, új közösségbe kerülhetsz be,
- feltölt, önbizalmat és lendületet ad a céljaid eléréséhez.
Próbáljátok ki, szerintem megéri! ;)
