Amikor gyerek voltam, mindig úgy éreztem, hogy egy-egy nagyon várt esemény, pl. a születésnapom, a karácsony, az első tanítási nap stb., ezer év múlva jön el. Az elmúlt néhány évben, ennek pont az ellenkezőjét érzem. Néha csak kettőt pislantok és már el is telt 1 hét, aztán még egy, aztán hirtelen már vége van az évnek. Sokszor pedig azt sem tudom megmondani, hogy mivel töltöttem az előző hónapot, hetet, sőt néha arra sem emlékszem, hogy mit csináltam vagy ettem előző nap. Ti éreztétek már ezt?

Sokat gondolkodtam azon, hogy hol is csúszott el a dolog, mi az, ami megváltozott, amit másként csinálok. Persze kézenfekvő lenne azt mondani, hogy felnőtt vagyok és nagyon sok tennivaló van, de ez önmagában szerintem még nem magyarázza. 

Aztán egyszer azon kaptam magam, hogy miközben beszélgetek valakivel, a kezemben van a telefon, amit megállás nélkül nyomkodok és tapogatok, közben pedig azon agyalok, hogy mit is főzzek a hétvégén. Mint akinek fény gyúlt az agyában, hirtelen megvilágosodtam! A túl sok inger, feladat, és az, hogy ezek miatt egyszerre több felé figyelek, azt eredményezi, hogy igazából nem vagyok jelen sem a beszélgetésben, sem a gondolkodásban, sem semmi másban, így mindenből csak foszlányok maradnak meg. Hogyan is emlékezhetnénk mindarra, ami velem történik, ha igazából nem is hagyok időt magamnak arra, hogy felfogjam és rögzítsem?

Részben ez az oka annak is, hogy gyakorlatilag a napi rutinom része, hogy nem emlékszem, hogy kihúztam-e a hajvaslót vagy elzártam-e a gázt...és fordulhatok vissza villamosmegállóból. Ennek köszönhetően persze késésben vagyok, és megint rohanhatok tovább... ez egy ördögi kör. Ismerős érzés?

Mivel ez hosszútávon szerintem tarthatatlan, gondoltam változtatok ezen is.

Első lépésként elhatároztam, hogy soha sehová nem fogok sietni. Inkább felkelek egy órával hamarabb vagy este ébren maradok egy órával tovább, de nyugodt körülmények között fogom végezni a mindennapi teendőket.  Azt vettem észre, hogy az esetek nagy részében hamarabb elkészülök, ha nyugodtan végzem a dolgomat, mintha kapkodok. Persze előfordul, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás, de én is ember vagyok! És nem sietni tényleg sokkal nehezebb feladat, mint azt az ember gondolná. 

A második lépés az volt, hogy elkezdtem tudatosan végezni a dolgaimat. Ez szintén nagy kihívás! Annyi inger ér és olyan mértékű információ áramlik felém mindenhonnan, hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére is, nagyon könnyen elkalandozok. A kitartó gyakorlásnak köszönhetően  ma már hamar észreveszem, ha máshol járok, és egyre ügyesebben terelem vissza a figyelmemet.

Sajnos a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy ez még mindig nem elég. Rá kellett jönnöm és be kellett vallani magamnak, hogy bizony vannak az életemben elpocsékolt órák, amelyek miatt más dolgokra kevesebb idő jut, és amelyek nem kicsit el tudják vonni a figyelmemet. Gondolom senki nem fog meglepődni azon, hogy ez a "rém" az internet és a közösségi háló/média. 

Így a harmadik lépés az volt, hogy a Nagyböjt alatt a hétvégékre lemondtam az internetről (ld. még itt). 

Hogy mit tapasztaltam ezalatt a néhány nap alatt?

Hogy kevésbé esett nehezemre mellőzni a hálót, mint gondoltam (persze ehhez hozzátartozik az, hogy ebben az időszakban költöztünk, illetve több hétvégét a szüleimnél töltöttünk). Rájöttem arra is, hogy ha rajtam múlna, akkor tudnék net nélkül is élni. Azt is meg kellett állapítanom, hogy nem maradok le semmiről (főleg nem egy hétvége alatt). Míg egy szokványos hétvégén előszeretettel nyúlok a telefonom után, amikor épp van egy szabad percem vagy órám, a nagyböjtös szombatokon és vasárnapokon inkább az aktuálisan olvasott könyvemet vettem a kezembe, ami az én lelkemet sokkal jobban ápolja. Ráadásul nem pittyeget és világított a telefonom, így nem vonta el a figyelmemet a beszélgetésekről, a társasjátékról, az olvasásról stb.

Persze nem vagyok egy ősember és lassan, de én is mindig haladok a korral, így nem tervezem, hogy teljesen lemondok az internethasználatról, de az biztos, hogy hétvégente sokkal kevesebbet, sőt az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem fogom használni. Mindenképpen a hasznomra vált ez a néhány nap. Javaslom kipróbálni!

Megváltást nem vártam ettől az időszaktól, Te se tedd! Egyetlen dologtól nem változik meg gyökeresen semmi, viszont a sok kis apró lépés végül elvezet majd oda, ahol szeretnél lenni.

Úgy érzem, hogy engem közelebb vitt a célomhoz, és megerősített abban, hogy kordában tudom tartani ezt a "függőségemet" is. 

Találjátok ki, hogy mit szeretnétek, haladjatok felé lépésenként! És ne féljetek változtatni! ;)